Mi is történt velem az utóbbi időben...

Sziasztok!

Nagyon régen jelentkeztem, így most tőszavakban elmondom nektek, mi történt velem az utóbbi időben. Sok minden.

Először is kb. 3 héttel ezelőtt mértek utoljára, akkor (kicsit több mint 7 hónaposan) voltam 7600 gr és 66 cm. Szerintem azóta szedtem magamra pár grammot és lehet, hogy már nőttem is, mert anya már a 74es rucikat szedte elő a szekrényből. Van 3 fogam, a 2 alsó első és a jobb kettes felül, és a nagy felső lapátfogaim is már nagyon bujdosnak elő, érzem is egyfolytában azt a szörnyű feszítést. Tudok már forgolódni, hasról hátra, hátról hasra, de csak egy irányba: mindig balra. Félfekvőtámaszt is tudok már csinálni, néha még a popsimat is megemelem hozzá. Apa szerint január végére négykézlábazni fogok. Hááát, én nem tudom. Nem igazán tudom elképzelni, hogy hogyan is fogom én azt csinálni. Eszem már mindenféle finomságot: almát, őszibarackot, körtét, banánt, sütőtököt, céklát, sárgarépát, krumplit, rizst és husit is, de azért még szorgalmasan szopizok is. Van 1-2 zöldség, amit nem bírok annyira (tök, cukkini), de anya valahogy nem adja fel, mindig megpróbál kicselezni: olyan dolgokkal keveri össze ezeket, amit szeretek. Én persze észreveszem, de megeszem, üsse kavics, legyen neki is egy jó napja, higyje azt, hogy be tud csapni.
Úszni járok továbbra is szorgalmasan, egy-egy óra nagyon tetszik, máskor kicsit sírósabb vagyok, amikor fáradt vagyok. Egy ilyen úszás órán, képzeljétek el, az oktató bácsi szólt anyáéknak, hogy én feltűnően sokat tartom keresztben a lábamat és ez nem feltétlenül jelent jót, el kellene mennünk egy ideggyógyászhoz kontrollra. Na persze anyáék, főleg anya, rögtön beparáztak és a Katinagyi segítségével elvittek egy ideggyógyász nénihez. Nagyon kedves és aranyos volt, itt kopogtatott, ott cirógatott, hókusz-pókuszolt, majd megmondta, hogy kutya bajom sincs, valószínűleg azért tartom keresztben a lábamat néha-néha, mert unom éppen azt a bizonyos testhelyzetet, amiben vagyok és ez nálam egyfajta testbeszéd. Mindenki megnyugodott, még én is.
Voltam párszor vendégségben, társaságban, amit továbbra is nagyon élvezek. Nagyon szeretem, ha sok ember vesz körül, és ezek az emberek velem foglalkoznak. Mosolyognak rám én visszamosolygok, mire ők még jobban mosolyognak, mire én még jobban mosolygok, és így tovább. Értitek, nem?
Most 2 napja viszont egy kicsit lebetegedtem. Ezt a dolgot én még nem ismertem, majd 8 hónapos koromra kellett megismernem ezt a betegség nevű fogalmat. Lázas voltam, folyik az orrom és mára a hangom is elment. Úgyhogy anya megismertetett az orrszívó-porszívó nevű lénnyel, aki elég hangos és állandóan az orromban turkál vele. Eléggé hasonlít egyébként a teste arra a szerkentyűre, amit anya és apa a takarításnál szokott a lakásban huzogatni. Biztosan ikertestvérek.... Mondjuk anya rendes, mert az egész hacacáré alatt állandóan beszél hozzám és húszmilliószor bocsánatot kér, amiért az orromba nyúlkál a lénnyel, de állítólag ez nekem jó. A frászt! Csak hát ugye ő ezt nem érti. Remélem hamarosan megszabadulok ettől a nátha nevű élősködőtől és akkor minden olyan lesz mint régen.
Most ennyit rólam, majd megpróbálok egy kicsit gyakrabban jelentkezni, ha tudok.

Csövi, Mukk

Mehemet

Az utóbbi időben Apa egy vicces verssel szokott szórakoztatni:

"Volt egyszer egy Mehemet
Sosem látott tehenet
Egyszer aztán Mehemet
Meglátott egy tehenet....

Apa becsődölt, nem tudja tollbamondani nekem most a kedvenc versikémet, azt ígérte, hogy majd ha eszébe jut a befejezés, leírja nektek.
Szerintetek nem gáz?

Kellemes Ünnepeket kívánok

Utólag is nagyon kellemes Karácsonyt és előre is Boldogságos Új Évet kívánok!

Rapper béka

Keresztelő

Keresztelő ünnepség november 25-én, Katalin napján, a Szent Katalin templomban, Katalin keresztmamával és Katalin nagymamával.

Vicces, ugye?

Csók, Mukk

Vegyes képek

Fordulandusz

hátról, balra, a hasamra. Én, egyedül, magamtól. Ez történt ma először!
De csak azért, mert anya és apa az utóbbi napokban annyira de annyira akarták. Állandóan mutogatták, hogy hogyan kell is ezt csinálni, mindenféle játékot raktak körém és próbáltak motiválni, hogy fordjuljak át. Én mondjuk máig a fülem botját sem mozgattam, nagyon kényelmesen feküdtem a hátamon, minek az a nagy mozgás! De mivel annyira kitartóak, gondoltam megmutatom nekik a tutit. Persze az még nem biztos, hogy most ezt mindig gyakorolni fogom, ja és persze a másik irányba még meg sem mozdultam, de anyának szereztem egy szép délutánt, legalábbis úgy gondolom, mert amikor előadtam ezt a mutatványt, akkor össze-vissza puszilta a nyakamat.
Csövi, Mukk

Na ki ez?

Apa már elég régen nyúz, hogy rakjam fel nektek ezt a képet. Nem nagyon akartam, mert annyira nem vagyok rajta csinos... az ember, ha nem ismer annyira nagyon jól, még azt is hihetné, hogy ez nem is én vagyok. Talán inkább egy harcsa vagy egy ufó. Pedig...

De mindegy, ha ez volt a kérése, akkor legyen, nézzétek és ámuljatok! Hihi

Fogas filé

Jelentem kérem szépen, hogy kinőtt az első fogam. Legalábbis anyáék azt mondják. Vasárnap reggel vették észre a számban. A jobb alsó első és a bal alsó első is mindjárt kinő. Anya azt olvasta, hogy ez teljesen az átlagnak megfelelő, 5-6 hónapos korra várható az első fogacska, és én ugye szerdán voltam pont hat hónapos. Apa azóta mindig fogas filének hív vagy muppet békának, változó. Kicsit elkeseredtek, mert ferdén növesztem ezt az egy szem fogamat, de a fogdoktornéni megnyugtatta apát, hogy ennek semmi jelentősége. Megnyugodtak. (Egyébként is a Bakkának is ferdén nőtt ki az első foga, és ma megvizsgáltam, hogy már teljesen normálisosan egyenes....)

Csövi, Mukk

Első alma

Első tejpép

Bécs

Na, ez úgy kezdődött, holgy múlt héten anyukám elvitt meglátogatni a Blankát és az anyukáját. Dumcsiztunk a Blankával és elmesélte, hogy ő az anyukájával és az apukájával mostanában elég sok időt töltött el egy Bécs nevű helyen és neki az kafecosan nagyon bejött. Kérdezte, hogy miért nem megyünk mi is? Kicsit elgondolkodtam rajta, hiszen azért én még elég kicsi vagyok (5 hónapos), de aztán arra a következtetésre jutottam, hogy miért is ne? Mi bajom eshetne? Úgyhogy a Blanka megbeszélte anyukájával, hogy kölcsönadják nekünk azt a lakás nevű helyet, ahol én majd tudok fürcsizni és bubuzni.

Pénteken reggel indultunk - volna -, de én egy kicsit azért természetesen felborítottam a tervezett menetrendet, mert a reggeli alvásom jól elhúzódott, így csak olyan dél körül tudtunk kihajózni. Jól viselkedtem az autóban (most már tudom, hogy így hívják a fém, sok ablakos izét), gondoltam nem veszem el anyáék kedvét a kirándulástól már rögtön az elején!!!!! Kicsit aludtam is és utána hallgattam egy nénit, majd hirtelen egy bácsit, akire én nem nagyon emlékszem, hogy beszállt volna velünk az autóba, és aki állandóan azt mondogatta, hogy újratervezés.... Szerintetek? Apa viszont nagyon szereti ennek a néninek és bácsinak a hangját, mert azóta is, ha beülünk az autóba, engedi, hogy dumcsizzon nekünk. Nagy utazásunk közepette egyszer csak megálltunk, kiszálltunk és bementünk egy házba, aminek nagyon sok ablaka volt, és nagyon sok autó állt benne. Apa azt hajtogatta, hogy ő itt elég sok időt eltöltött régen, még mielőtt én megszülettem volna, és nézzek nagyon jól körül, mert egyszer majd én is ilyen autókkal fogok foglalkozni. Majd megyek és segítek neki. Haha! Mert ő ezt így elképzelte, arra nem is gondol, hogy ebbe talán nekem is lesz némi beleszólásom! De azért persze körülnéztem, és nagyon élveztem, hogy sok-sok néni és bácsi vesz körül és mosolyognak rám. Úgyhogy visszamosolyogtam. A szüleim szerint nagy társasági emberke lesz belőlem, mert ha nénik és bácsik között vagyok, akkor nagyon jól érzem magam. Na azt hiszem, itt most fejen találták a szöget. Hiszen, miért is ne érezném jól magam, amikor mindenki velem foglalkozik és mosolyog rám. Buta, aki ezt nem szereti!

Ezután visszaültünk az autóba és meg sem álltunk Bécsvárosig. Ott, rögtön, ahogy megérkeztünk, elmentünk egy nagyon nagy házba, ahol nagyon sok ember volt és kicsi kocsikat tologattak, amibe mindenféle dolog bele volt pakolva. Nekünk is lett egy ilyen kicsi kocsink, abba raktak bele engem is. Eleinte nagyon élveztem, hogy annyi minden színes, hangos, szagos dolog vesz körül engem, de, amikor már körülöttem is halmokban álltak ezek a dolgok és egyébként is kezdtem álmos és éhes lenni, akkor kicsit nyűgös lettem. Apa jó fej volt, mert ilyenkor mindig próbált nyugtatgatni, odatolt egy-egy polchoz, ahol mindenféle színes dolog volt, és mesélt róluk, hogy mik azok. Így már mindent tudok a szőrös tesóknak adandó ételekről meg az úgynevezett kávé italról. Még azt is elmesélte, hogy hány fajta kávé létezik, és hogyan lesz ilyen négyzet alakú színes doboz belőle. Mert apa okos!!

Szóval, ezt a kirándulást megúsztam, és indultunk a kölcsönlakásba. Nagyon gyorsan odataláltunk a dumcsis néni segítségével és én ott már kidőltem. Elfáradtam.

Másnap arra ébredtünk, hogy esik a víz az égből. Persze apa ezt is elmagyarázta nekem, hogy mi ez a víz (esőnek hívják) és azt is, hogy ez hogyan keletkezik. Mert apa okos!! Mivel ilyen vizes volt az idő, úgy döntöttünk, hogy csak a környéken sétálunk egyet. Hideg volt, ezért anya rámadta az új piszkos, kicsi jegesmaci jelmezemet, sőt még a kocsimra húztak egy büdös, átlátszó cuccot. Jó meleg lett így! Sétáltunk egy órácskát, megnéztük az Öreg Dunát. Aztán hazamentünk, mindannyian aludtunk egy kicsit, és mire felébredtünk, kisütött a nap! Úgyhogy bementünk a Bécsváros közepébe. Apán utaztam, mert azt sokkal jobban bírom, mint a babakocsit, és ezt az üzenetemet anyáék szerencsére már fogták! Nagyon izgi volt ez a séta, bár eleinte nem értettem, hogy miért is utaztunk több órát azért, hogy lássunk egy ugyanolyan várost, mint ami tőlünk 20 percnyire van! Na jóóó, kicsit tisztább, kicsit sokkal inkább gondolnak az olyan gyerekekre mint én, és a szüleikre, az autók nem száguldoznak úgy és odafigyelnek egymásra és a gyalogosokra, ja és tök más szavakat használnak mint otthon. Anya, képzeljétek néha hasonult hozzájuk, mert ugyanazokat a szavakat használta. Én ezeket nem értettem és azt se, hogy hogyan tudta ezeket ilyen gyorsan megtanulni. Hiszen még csak másfél napot töltöttünk el itt! Pfffffúúúúúú!

Vasárnap aztán tényleg csudiszép idő volt: hétágra sütött a nap. Délelőtt még gyorsan átkirándultunk a Duna Szigetre (ide már sajnos babakocsival mentünk), nézelődtünk, sétáltunk, és én még egy kicsit aludtam is. Aztán visszamentünk a lakásba, anyáék gyorsan összecsomagoltak és elindultunk hazafelé, ezért gyorsan be is aludtam. De legnagyobb meglepetésemre fél óra után már megint megálltunk, engem felkötöttek apára és egy olyan helyre sétáltunk, ahol megint nagyon sok néni és bácsi volt mindannyian egyfelé bámultak. Ezért mi is odamentünk, és skacok, tudjátok mi volt ott? Rengeteg icipici ház és egy kicsi Duna! Ezek hogy mehettek össze ilyen gyorsan? Hiszen fél órával ezelőtt még normális méretűek voltak! Lehet, hogy kimosták őket? Na mindegy, sokáig nem gondolkoztam a dolgon, mert elég fáradt voltam, úgyhogy visszaültünk az autóba, és most már tényleg hazafelé indultunk. Én egészen Győrig aludtam, ott megéheztem, kaptam enni és onnan kezdve hazáig elég rossz kedvem volt. Apáék nem igazán jöttek rá, hogy mi volt az oka, azt hajtogatták, hogy a pocakom fáj vagy kényelmetlen az ülés, máig sem tudják, hogy mi volt a bajom. Mindenesetre olyan hangosan üvöltöttem, hogy mire hazaértünk berekedtem. Nem is kellett sokáig altatni anyának!

De úgy egészében véve, mégiscsak jó helyre vittek, és megígértem nekik, hogy máskor is eljövök velük.

Csövi, Mukk

Baba úszás

Sziasztok!

Ma átvertem a szüleimet.... hihi.

Elhatározták, hogy elvisznek engem baba úszásra, mert szerintük én azt szeretni fogom, hiszen az esti fürdéseket nagyon szeretem a kiskádamban. Elmentek megérdeklődni, hogy milyen előfeltételekkel tudnék én oda járni. 3 hónaposnál idősebb babák, mindhárom kötelező védőoltással a combjukban és a körzeti doktor néni igazolásával mehetnek, ez volt a válasz. Én mindegyiknek eleget tettem. Ja, és még edzeni is kellett előre: az elmúlt egy hétben minden este jóóóóó hideg vízben kellett fürdenem. Nem volt fincsi! Ezt még egyszer visszakapják! Meg is mondtam nekik az első két alkalommal, hogy ez nekem nagyon nem tetszik, de nem akartak megérteni. Ja, és ráadásul apa többször is lelocsolta a fejemet ezzel a hideg vízzel, én pedig csak úgy kapkodhattam utána a levegőt! Azt mondta apa, hogy ez a búvárreflexem. Ja, biztos, ő tudja, mert az én apukám nagyon okos!!! Na szóval, miután elég sok időt ordítással töltöttem ezen szeánszok alatt, a szüleim úgy gondolták, hogy tőlem fog visszhangozni az egész uszoda.

Hát nem! Tévedtek. Nekem nagyon bejött ez az úszás dolog! Vicces nagyon.

A reggel 9 órás csoportba járok. Egyelőre még nem egyedül megyek be a vízbe, apa is bejött velem, de szerintem nem kell sokáig túlzásba vinni ezt a tyutyujgatást... Anya is bejön velünk legközelebb, ha megyünk, megígérte, és akkor ketten tyutyujgatnak. Szerintetek nem ciki? Most csak a medence szélén állt és valami kis ezüst színű dobozkával a kezében ugrált össze-vissza és állandóan a nevemet mondta és mosolygott rám. Néha visszamosolyogtam, amikor nem a vízre kellett koncentrálnom. Apával nagyon jót játszottunk a vízben: nagyon hamar elfeledtette velem, hogy ez még a szoktatós víznél is egy kicsit hidegebb és persze nagyobb volt. Mondjuk egy kicsit furcsán nézett ki apa: valami fekete izét növesztett a fejére! Kis időbe telt, amíg egészen biztos voltam benne, hogy ez valóban ő. Egy néni, akinek szintén ez az izé ott volt a fején, nagyon sokat beszélt hozzánk, kicsit már uncsi volt, de állítólag ez kell, hogy tudják az apabácsik és az anyanénik, hogy hogyan kell velünk a vízben foglalkozni. Apa megint lelocsolta a fejemet a búvárreflexem miatt (azt hiszem ennek a fejemen kell lennie, mert ugye azt locsolgatja mindig), és nagyon örült annak, hogy nem sírtam. Annyira örült, hogy többször is megismételte. Én egyszer sem sírtam. Tök jó fej vagyok, nem? Aztán jött egy másik néni, az kivett engem apa kezéből - már ez a része nem tetszett a játéknak - és bemerített a vízbe. De ez azért már túlzás volt! Én erre nem voltam felkészülve! Még soha de soha nem történ velem ilyen! Úgyhogy nem kellett engem félteni: a 120 dB-t kiengedtem a torkomból. Nem is maradtunk ezek után sokat a vízben, gyorsan kivett engem anya a vízből, az ő karjában már nagyon fincsi volt.

2 hét múlva megyek megint, megengedtem, hogy vegyenek nekem egy bérletet, adok még egy esélyt, hátha legközelebb jobban átgondolják ezt a merítős dolgot....

Csövi, Mukk

Újabb kaland, szülinap

Sziasztok!

Ígértem, hogy megint jelentkezem, ha történik velem valami izgalmas.

Nahát, az történt, hogy pénteken három szülinapos rokonom/barátom lett egyszerre: a nagypapi, a Dóra és a Surányi Pepe. A Pepét még pénteken gyorsan felköszöntöttem, anyával vettünk neki egy mini szélmalmot, csak sokkal-sokkal színesebbet és nemcsak 4 széllapátja, hanem legalább 8 volt neki. Úgy láttam örült neki, apukája fújta-fújta a szájával és a Pepe nagyon nagyokat mosolygott ezen. Aztán a Dórát köszöntöttem fel, - képzeljétek, ő házhoz jött az egész családjával, ez aztán a kényelmes köszöntés! - és nem is aludtam, amikor jöttek, pedig mindig alszom, amikor a Dóra jön! Azt nem is tudom, hogy ő mit kapott ajándékab és örült-e neki, mert én a Blankát figyeltem: ő jött és ment és pakolt és bukdácsolt és simogatott engem. Egy percre sem állt meg. Anya azt mondja, hogy szerinte én is ilyen energiabomba leszek. Lehet....

Vasárnap pedig elmentünk a nagypapi fülét meghúzni. Na ehhez megint be kellett ülnünk abba az ablakos, kerekeken járó fém izébe, ja és előtte az isofixes ülésembe, amit mostanában annyira nem csípek, és ennek általában hangot is adok 120 decibeles hangerőséggel. Szóval, amikor kiszálltunk a fém izéből, akkor már ott is volt a nagymami és a nagypapi. Nagyon szép helyen laknak ám: nagyon sok szép fa, bokor és virág van ott, amiket én nagyon szeretek vizsgálgatni. Ja, és aludni is nagyon kafecosokat szoktam ott. Van ott egy kiságyam, ami ugyanúgy néz ki, mint amiben otthon is aludtam, amikor egészen kicsike voltam. Anyáék ugyan azt mondták, hogy ez ugyanaz, de én ezt nem hiszem, mert hát hogy lehetne ugyanaz. Az otthon volt, ez pedig itt a nagymamiéknál. Na mindegy, buták!

Nagypapi fülét gyorsan meghúztam és anyától kapott valami dobozt is, aminek a külsejét gyorsan felszakították és kivették a belsejét. Nem értem, hogy minek azt a díszes külső papírt rárakni valamire, hogyha utána azt csak leszakítják, összegyűrik és kidobják. De valószínűleg én még túl kicsi vagyok ehhez. Ezután anyáék megpróbáltak engem a kertben egy pokrócon hagyni, de nekem ez nem tetszett, gondoltam apának jól esne egy kis testedzés, úgyhogy ismét kieresztettem a hangom. Ez nagyon jó muri, megfigyeltem, ha ezt játszom, akkor anya vagy apa jön és felvesz. Hihi. Egészen jól műveljük már ezt a játékot. Most apa vett fel és tudjátok hol ültem? Nagyon-nagyon magasan. Nekem ez annyira tetszett, hogy hangosan vihorásztam nagyon sokáig, amit eddig még sohasem tettem!

Nézzétek meg a képeket!

Na csövike, majd megint jövök, ha izgi dolgok történnek velem!

Mukk

Hétvégém

Sziasztok!

Képzeljétek mi történt velem a hétvégén! (Mivel azon a másik kontinensen élő bácsik megszűntették a másik weboldalamat - és ezért apa nagyon-nagyon mérges -, ezért most itt kezdek el írni nektek egy kicsikét és küldök pár fényképet is.)

A szüleimnek házassági évfordulójuk volt, a hatodik (igaz, nekem fogalmam sincs, hogy mennyi az a 6 év, mert én a hatost még csak napban és hétben ismerem), és azt mondták, hogy engem is elvisznek ünnepelni valami nagy vízhez. Azt is mondták nekem, hogy ez sokkal nagyobb víz lesz, mint amiben fürödni szoktam esténként, de én ezt nagyon nem akartam elhinni, mert ha apa nem fogna én még ebben a fürdővízben is teljesen elvesznék....

Tehát pénteken reggel felébredtünk, én még bemehettem az anyához az ágyba kicsit huncutkodni, elkészülődtünk és elindultunk valami Siófok nevű városba. A kocsiben kicsikét aludtam, aztán tanulmányoztam az ülésem összerakási utasításait, így most már minden probléma nélkül össze tudom rakni bárkinek az isofixes babaülését! Miután megérkeztünk és elfoglaltuk a szállásunkat - nagyon szép volt ez a szálloda; azt mondták anyáék, hogy így hívják ezt a sok-sok pici, ágyas szobát magában foglaló épületet - sétáltunk egyet: elmentünk megnézni azt a bizonyos nagy vizet. Huuuuu skacok, igazuk volt, ez valami félelmetesen hatttttalmas! Nem is értem, hogy minek ekkora víz, hiszen én a fürdőkádamban lévő vízben is teljesen tiszta leszek.... Ott a tóparton anyáék megebédeltek, valami lángos féle cuccot ettek (csak azt nem értem,hogy miért így hívják, amikor semmiféle lángokat nem láttam, amit megettek volna....Na mindegy!).

Aztán egészen véletlenül másnap a nagymama és nagypapa is megérkezett, és így a rákövetkező 3 napban egészen sok időt töltöttem velük is. Vigyáztak rám sokat, amikor anyáék elmentek különprogramozni. Nagypapával nagyon sokat játszottam, nagy fazon! képzeljétek el, a szája körül is van haja! Nagyon sokféle érdekes programokat csináltunk együtt: voltunk a szálloda uszodájában, ahol szintén vizek voltak, nagyságilag a fürdővizem és a Balaton nevű víz közé esők. Anyáék sajnos nem engedték, hogy bármelyik vízbe bemenjek, csak a lábfejemet dughattam be egy kicsit. Mondjuk nem is bánom, hogy nem fürödhettem, mert ez a víz azért jóval hidegebb volt, mint amit apa kever nekem esténként. Fáztam volna... Itt nagyon sok mindent tudtam megfigyelni: volt nagyon sok mosolygós néni és bácsi, és nénik és bácsik kicsiben, akik állítólag gyerek névre hallgatnak. Ők nagyon élvezték ezt a vízben lubicolás dolgot, azt vizsgálgattam egészen sokáig. Voltunk még nagyokat sétálni: egyik nap bejártuk a Siófok Nagystrand környékét. Az is nagyon vicces volt, bár itt elég sokat aludtam, elfáradtam a sok néznivaló miatt. Voltunk még kétszer étteremben is, de apa és anya nekem nem rendelt semmit... Irigyek. Én ettől függetlenül egészen jó fej voltam, jól viselkedtem. Nézelődtem a kocsimból, csak a végén untam el magamat és fáradtam el, akkor kezdtem csak türelmetlenkedni.

Szóval, egészen jól éreztem magamat velük a hétvégén, és megbeszéltem velük, hogy máskor is elvihetnek ilyen kirándulásokra. Üsse kavics!

Na szebúúúúúúsztok, ennyit mára belőlem, ha leszem megint ilyen izgalmas beszámolnivalóm, akkor majd jelentkezem.

Puszi, a KisMukk