Monday, November 19, 2007

Fordulandusz





hátról, balra, a hasamra. Én, egyedül, magamtól. Ez történt ma először!
De csak azért, mert anya és apa az utóbbi napokban annyira de annyira akarták. Állandóan mutogatták, hogy hogyan kell is ezt csinálni, mindenféle játékot raktak körém és próbáltak motiválni, hogy fordjuljak át. Én mondjuk máig a fülem botját sem mozgattam, nagyon kényelmesen feküdtem a hátamon, minek az a nagy mozgás! De mivel annyira kitartóak, gondoltam megmutatom nekik a tutit. Persze az még nem biztos, hogy most ezt mindig gyakorolni fogom, ja és persze a másik irányba még meg sem mozdultam, de anyának szereztem egy szép délutánt, legalábbis úgy gondolom, mert amikor előadtam ezt a mutatványt, akkor össze-vissza puszilta a nyakamat.
Csövi, Mukk

1 comment:

Anonymous said...

Te Bencus, ezen az utolsó hasonfekvős képeden annyira elégedett és boldog baba vagy, na meg valahogy bölcsnek is tűnsz, nem is tudom, hogy mondjam, nna: oltári helyes nagyfiú vagy!