benedek képei: December 2007

Sziasztok!

Nagyon régen jelentkeztem, így most tőszavakban elmondom nektek, mi történt velem az utóbbi időben. Sok minden.

Először is kb. 3 héttel ezelőtt mértek utoljára, akkor (kicsit több mint 7 hónaposan) voltam 7600 gr és 66 cm. Szerintem azóta szedtem magamra pár grammot és lehet, hogy már nőttem is, mert anya már a 74es rucikat szedte elő a szekrényből. Van 3 fogam, a 2 alsó első és a jobb kettes felül, és a nagy felső lapátfogaim is már nagyon bujdosnak elő, érzem is egyfolytában azt a szörnyű feszítést. Tudok már forgolódni, hasról hátra, hátról hasra, de csak egy irányba: mindig balra. Félfekvőtámaszt is tudok már csinálni, néha még a popsimat is megemelem hozzá. Apa szerint január végére négykézlábazni fogok. Hááát, én nem tudom. Nem igazán tudom elképzelni, hogy hogyan is fogom én azt csinálni. Eszem már mindenféle finomságot: almát, őszibarackot, körtét, banánt, sütőtököt, céklát, sárgarépát, krumplit, rizst és husit is, de azért még szorgalmasan szopizok is. Van 1-2 zöldség, amit nem bírok annyira (tök, cukkini), de anya valahogy nem adja fel, mindig megpróbál kicselezni: olyan dolgokkal keveri össze ezeket, amit szeretek. Én persze észreveszem, de megeszem, üsse kavics, legyen neki is egy jó napja, higyje azt, hogy be tud csapni.
Úszni járok továbbra is szorgalmasan, egy-egy óra nagyon tetszik, máskor kicsit sírósabb vagyok, amikor fáradt vagyok. Egy ilyen úszás órán, képzeljétek el, az oktató bácsi szólt anyáéknak, hogy én feltűnően sokat tartom keresztben a lábamat és ez nem feltétlenül jelent jót, el kellene mennünk egy ideggyógyászhoz kontrollra. Na persze anyáék, főleg anya, rögtön beparáztak és a Katinagyi segítségével elvittek egy ideggyógyász nénihez. Nagyon kedves és aranyos volt, itt kopogtatott, ott cirógatott, hókusz-pókuszolt, majd megmondta, hogy kutya bajom sincs, valószínűleg azért tartom keresztben a lábamat néha-néha, mert unom éppen azt a bizonyos testhelyzetet, amiben vagyok és ez nálam egyfajta testbeszéd. Mindenki megnyugodott, még én is.
Voltam párszor vendégségben, társaságban, amit továbbra is nagyon élvezek. Nagyon szeretem, ha sok ember vesz körül, és ezek az emberek velem foglalkoznak. Mosolyognak rám én visszamosolygok, mire ők még jobban mosolyognak, mire én még jobban mosolygok, és így tovább. Értitek, nem?
Most 2 napja viszont egy kicsit lebetegedtem. Ezt a dolgot én még nem ismertem, majd 8 hónapos koromra kellett megismernem ezt a betegség nevű fogalmat. Lázas voltam, folyik az orrom és mára a hangom is elment. Úgyhogy anya megismertetett az orrszívó-porszívó nevű lénnyel, aki elég hangos és állandóan az orromban turkál vele. Eléggé hasonlít egyébként a teste arra a szerkentyűre, amit anya és apa a takarításnál szokott a lakásban huzogatni. Biztosan ikertestvérek.... Mondjuk anya rendes, mert az egész hacacáré alatt állandóan beszél hozzám és húszmilliószor bocsánatot kér, amiért az orromba nyúlkál a lénnyel, de állítólag ez nekem jó. A frászt! Csak hát ugye ő ezt nem érti. Remélem hamarosan megszabadulok ettől a nátha nevű élősködőtől és akkor minden olyan lesz mint régen.
Most ennyit rólam, majd megpróbálok egy kicsit gyakrabban jelentkezni, ha tudok.

Csövi, Mukk