Baba úszás

Sziasztok!

Ma átvertem a szüleimet.... hihi.

Elhatározták, hogy elvisznek engem baba úszásra, mert szerintük én azt szeretni fogom, hiszen az esti fürdéseket nagyon szeretem a kiskádamban. Elmentek megérdeklődni, hogy milyen előfeltételekkel tudnék én oda járni. 3 hónaposnál idősebb babák, mindhárom kötelező védőoltással a combjukban és a körzeti doktor néni igazolásával mehetnek, ez volt a válasz. Én mindegyiknek eleget tettem. Ja, és még edzeni is kellett előre: az elmúlt egy hétben minden este jóóóóó hideg vízben kellett fürdenem. Nem volt fincsi! Ezt még egyszer visszakapják! Meg is mondtam nekik az első két alkalommal, hogy ez nekem nagyon nem tetszik, de nem akartak megérteni. Ja, és ráadásul apa többször is lelocsolta a fejemet ezzel a hideg vízzel, én pedig csak úgy kapkodhattam utána a levegőt! Azt mondta apa, hogy ez a búvárreflexem. Ja, biztos, ő tudja, mert az én apukám nagyon okos!!! Na szóval, miután elég sok időt ordítással töltöttem ezen szeánszok alatt, a szüleim úgy gondolták, hogy tőlem fog visszhangozni az egész uszoda.

Hát nem! Tévedtek. Nekem nagyon bejött ez az úszás dolog! Vicces nagyon.

A reggel 9 órás csoportba járok. Egyelőre még nem egyedül megyek be a vízbe, apa is bejött velem, de szerintem nem kell sokáig túlzásba vinni ezt a tyutyujgatást... Anya is bejön velünk legközelebb, ha megyünk, megígérte, és akkor ketten tyutyujgatnak. Szerintetek nem ciki? Most csak a medence szélén állt és valami kis ezüst színű dobozkával a kezében ugrált össze-vissza és állandóan a nevemet mondta és mosolygott rám. Néha visszamosolyogtam, amikor nem a vízre kellett koncentrálnom. Apával nagyon jót játszottunk a vízben: nagyon hamar elfeledtette velem, hogy ez még a szoktatós víznél is egy kicsit hidegebb és persze nagyobb volt. Mondjuk egy kicsit furcsán nézett ki apa: valami fekete izét növesztett a fejére! Kis időbe telt, amíg egészen biztos voltam benne, hogy ez valóban ő. Egy néni, akinek szintén ez az izé ott volt a fején, nagyon sokat beszélt hozzánk, kicsit már uncsi volt, de állítólag ez kell, hogy tudják az apabácsik és az anyanénik, hogy hogyan kell velünk a vízben foglalkozni. Apa megint lelocsolta a fejemet a búvárreflexem miatt (azt hiszem ennek a fejemen kell lennie, mert ugye azt locsolgatja mindig), és nagyon örült annak, hogy nem sírtam. Annyira örült, hogy többször is megismételte. Én egyszer sem sírtam. Tök jó fej vagyok, nem? Aztán jött egy másik néni, az kivett engem apa kezéből - már ez a része nem tetszett a játéknak - és bemerített a vízbe. De ez azért már túlzás volt! Én erre nem voltam felkészülve! Még soha de soha nem történ velem ilyen! Úgyhogy nem kellett engem félteni: a 120 dB-t kiengedtem a torkomból. Nem is maradtunk ezek után sokat a vízben, gyorsan kivett engem anya a vízből, az ő karjában már nagyon fincsi volt.

2 hét múlva megyek megint, megengedtem, hogy vegyenek nekem egy bérletet, adok még egy esélyt, hátha legközelebb jobban átgondolják ezt a merítős dolgot....

Csövi, Mukk